A konduktív pedagógia
Konduktív mozgásterápiának nevezte el Dr. Pető András / orvos, pedagógus / 1955-ben az általa a húszas évek végén, és a harmincas évek elején a bécsi, majd párizsi klinikákon bevezetett módszerét.
Követője és a rendszer továbbfejlesztője a főiskolai képzés vezetője dr. Hári Mária volt.
Kiemelte a konduktív mozgásterápia pedagógiai, gyógypedagógiai jellegét, és elhatárolta a mozgásterápia többi vállfajától. A konduktív mozgásterápiából alakult ki a konduktív mozgáspedagógia, mely egységesen magába foglalja a mozgásnevelést, a beszédnevelést, az önellátás és a munka-mozgások tanítását, valamint az óvodai-iskolai oktatást is.
A konduktív mozgáspedagógiai munka a gyermekek minden érzékelésére, ténykedésére való egységes ráhatáson alapszik.
Pető professzor néhány új fogalmat is bevezetett. Ezek a dysfunkció, ortofunkció.
A dysfunkció a helytelen, az ortofunkció a helyes működést jelenti. Ez azt jelenti, hogy az a személy akinek strukturális / szerkezeti / károsodás következtében fogyatékossága van, ennek ellenére meg tud találni, tanulni egy helyes működési rendszert. Ha ez nem sikerül egyedül, akkor van szükség a kondukció, a konduktor pedagógiai munkájának rávezető, egyéni tanulást segítő munkájára.
A konduktív nevelés az eddigi módszerekkel szemben új szemléletet képvisel a mozgássérültek rehabilitációjában, helyreállításában.